Menü
Close
Őshazájának régebben Perzsiát tartották, ami a latin növénytani elnevezésében (malum persicum) is kifejezésre jut. A kutatások ezt nem bizonyították, mivel a kínai irodalomban már i.e. több száz évvel, több helyen is említi, ezért feltételezhető, hogy innen származik.
Az angol cherry, a francia cerise, a spanyol cereza, a dél-olasz cerasa (sztenderd olaszban: ciliegia) mind az ókori görög κέρασος, „cseresznye” szóból ered, amit a Cerasusszal azonosítottak. Először a római időkben exportálták Európába a gyümölcsöt.
A barack szó a magyar nyelvben egyaránt vonatkozik a Prunus persica és a Prunus armeniaca fajtáira. A kajszibarack esetében az őszibaracktól való megkülönböztetés érdekében került a szó elejére a „kajszi” (esetleg „sárga”) előtag.
A nemes szilva vagy európai szilva a rózsafélék családján belül a Prunus nemzetségbe tartozó fa. Csonthéjas termése fontos gyümölcs, termesztése jelentős.
A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt is ismerték eleink a vadmeggyet. Sok magyar helységnév és (Meggyaszó, Meggyesegyháza) és családnév jelzi korai ismertségét és elterjedtségét.
Az almafa termése gömbölyded, két végén bemélyedés található. A felső mélyedésből ered a rövid kocsány, ezzel csüng a fán. A másik mélyedés öt apró, elszáradt csészelevelet rejt.
A körte az Óvilág partvidéki és enyhe éghajlatú területein honos, Nyugat-Európától Észak-Afrikáig és Ázsiáig bezárólag. Közepes méretű fák, 10-17 méter magasra nőnek, gyakran keskeny, magas koronával, némely faja pedig cserje méretű.
Viszonylag kicsi, 5-8 méter magasra megnövő, 4-6 méter széles koronájú, lombhullató fa. Váltakozó állású, egyszerű levelei 6–11 cm hosszúak, épek, felül sötétzöldek, kopaszok, alul apró fehér szőrökkel sűrűn benőttek. A virágrügyek differenciálódása augusztus végén, szeptember elején kezdődik, a teljes kifejlődéshez 6-7 hónap szükséges.
4-6 méter, ritkán 10 méter magas, kis termetű fa vagy tőről elágazó ágas bokor. Lombhullató. Koronája általában széles és alacsony, kevés, de erős, oldalra tartó, vörösesbarna vagy barna ággal. A korona később ellaposodik.
A mandula a kedvező életkörülmények között eléggé nagy fává fejlődik, erős, gyakran vastag törzset nevel, koronája hajlamos az elsűrűsödésre. A faj páratlan szívósságánál fogva megtelepszik a napégette, száraz, sziklás lejtőkön is, de itt inkább bokoralakot ölt.
A dió vagy diófa (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. A nemzetség legismertebb tagja a közönséges dió, ami délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos.