Menü
Close
Az év első honapja többnyire még túl hideg a kerti munkálatok elvégzésére, viszont tökéletesen megfelel megtervezni az év lefolyását, kiválasztani az új növényeket, megjavítani a megrongálódott kerti szerszámokat. A hosszú, téli esték megfelelőek arra, hogy eddigi tudásunkat gyarapítsuk. Olvassunk szakkönyveket és folyóiratokat, ismerjünk meg újabb, könnyen termeszthető fajtákat.
Ha a hőmérséklet emelkedik, nekifoghatunk a nyáron – orgona után – virágzó erőteljesen növekvő díszbokrok megfiatalításához. Már előző évben megfigyeltük, hogy melyek szorulnak megfiatalításra: azok, melyek alig-alig virágoznak. Ennek a választásnak általában az az oka, hogy a sok öreg ág elvonja a tápanyagot a növény többi részétől, ezért el kell távolítani őket. Azonban kizárólag csak ezeket az öreg hajtásokat szabad lemetszeni, mivel a virágzó bokrokat nem szabad formára nyírni. A tavasszal virágzó bokrokat sem ajánlatos ilyenkor megmetszeni, mert már bimbóznak.
A bogyós gyümölcsű bokrokat, így a ribizlit vagy köszmétét szintén januárban érdemes visszametszeni de, csak ha a hőmérséklet – 5 fok fölött van. A bogyós gyümölcsök fajtától függően más-más metszéstechnikát igényelnek.
A piros ribizli két-hároméves ágai hozzák a legtöbb termést. Minden ötévesnél öregebb hajtást legalul ki kell metszeni és helyette két-három fiatal hajtást meghagyni. A fennmaradó fiatal hajtásokat is el kell távolítani. A bokornak így nyolc-tizenkét azonnal a föld felett induló ága marad.
A feketeribizli terméseinek nagy részét az egyéves hajtásain hozza. A januári visszametszés során ezért az ágakat a fiatal hajtások kivételével az alsó harmadukra vágjuk vissza. Közvetlenül a szüretkor ez sokkal egyszerűbb, mert akkor a hajtások felső részét a gyümölccsel együtt távolítjuk el, és így egyszerre metszünk és szüretelünk.
Az egrest, mely a tavalyi oldalhajtásokon hozza a legtöbb termést, ugyanúgy metsszük mint a piros ribizlit.
A málnára megint más szabályok vonatkoznak: a leszüretelt ágakat már a gyümölcs eltávolítása után föld felett levágjuk. A gyengébb fiatal hajtásokat szintén talajfelszínig visszavágjuk, úgy hogy méterenként csak nyolc-tizenkét ágat hagyunk.
Napsütötte, fagymentes februári napokon célszerű elvégezni a gyenge növekedésű, idősebb alma- és körtefák ifjító és ritkító metszését. A ritkítás hatására a korona belső része több fényhez és levegőhöz jut, ezáltal növekszik a fa ellenálló képessége, egészségi állapota és hozama. A keletkezett sebeket sebkezelő anyaggal kenjük be. Február végétől a 4-5 éve telepített fák is metszhetőek. A fiatal fák metszését március- áprilisban végezzük, de mindenképpen a rügyfakadás kezdetéig fejezzük be. A csonthéjas gyümölcsfákat lehetőleg lombos állapotban metsszük: cseresznyét júliusban, meggyet, szilvát, őszibarackot augusztustól szeptember közepéig.
Díszfák és díszcserjék gondozása
A február ideális időszak az elsűrűsödött és kiöregedett díszcserjék és díszfák ritkítására és visszametszésére. Csak fagymentes napokon metszünk, ellenkezőleg több kárt csinálunk, mint hasznot. Ugyanakkor a túl magasra vagy túl szélesre nőtt sövényeket is visszavághatjuk. Ha a sövény nagyon vastag, a legjobb megoldás az, ha ebben az évben csak az egyik oldalát vágjuk vissza erőteljesen, és a következő évben csináljuk meg a másik oldalt. A pergolára futtatott iszalagot fagymentes napokon alaposan ritkítsuk ki. Ha felkopaszodott, akkor 40-50 cm-rel a talaj felszíne fölött vágjuk vissza. Kora tavasszal, ha bőségesen ellátjuk tápanyaggal, nagyon gyorsan eléri eredeti magasságát. Mivel a díszcserjéken is kártevők és betegségek kórokozói telelhetnek át, a levágott ágakat gondosan gyűjtsük össze, és égessük el. Február végén nyílnak az első virágok, mint pl. a téltemető, hóvirág. Gondoskodjunk arról, hogy ezek a növények kibújhassanak a napra, a ráhullott lombot és gallyakat távolítsuk el róla.
Évelő növények
Februárban védeni kell az évelő növényeket a fagy és a nap káros hatásától. Fagyos időben a növények nem tudnak elegendő vizet felszívni a párolgás miatt elvesztett nedvesség pótlásához, e miatt a növények kiszáradhatnak. Ezeket a növényeket fenyőágakkal vagy fenyőkéreggel védhetjük a kiszáradás ellen. Ha a talaj már fagymentes, februárban még ültethetünk tulipánhagymát. Ültetésnél vigyázzunk arra, hogy a hagymák ilyenkor már duzzadtak és ültetés során a friss hajtásai ne sérüljenek. A hagymákat ne nyomjuk be a talajba, hanem ültető lapát segítségével ültessük el.
Pázsit és gyep gondozása
Fagyott állapotban ne használjuk a gyepet, kerüljük a taposását, mivel a nyomás károsítja a növényeket. Fagymentes, száraz napokon elvégezhetjük a gyep trágyázását. Rostált komposztföldet szórjunk ki egyenletesen kb. 2 cm vastagságban és gereblyézzük be a gyepbe. A komposztot előzőleg dúsíthatjuk kálium és foszfor műtrágyával. A nitrogén alapú műtrágyát és egyéb összetett műtrágyákat csak később, április folyamán juttatjuk ki a gyepre.
Gyümölcsfák
Gyümölcsfáink metszését és a tél végi lemosó permetezését rügyfakadásig feltétlenül fejezzük be. Ha ősszel nem tudtuk befejezni a gyümölcsfák telepítését, most még megtehetjük. Ahogy rá lehet menni a talajra ássuk ki a gödröket: gyümölcsfáknak 60X60X60 cm-est, bokroknak elegendő a 40X40X40 cm, majd a kiásott földet keverjük össze gödrönként 10-15 kg szerves trágyával és 0,5 kg vegyes műtrágyával. A gödrök elkészítését célszerű az ültetés előtt 3-4 héttel elvégezni. Ültetés előtt a gyümölcsfát egy éjszakára állítsuk vízbe és távolítsuk el a sérült gyökereket, a gyökérvégeket enyhén metsszük és mártsuk sárba a növényeket a kiszáradás megelőzése végett. A félig megtelt gödörbe helyezzük be a csemetét, húzzuk rá a földet és tapossuk a gyökerek közé, öntözzük be, majd teljesen betemetjük és körbetapossuk.
>Márciusban még telepíthetőek a szabadgyökerű dísznövények is, később már csak a konténeres növények ültethetőek eredményesen. Telepítéskor jó minőségű földet ésmarhatrágyát keverjünk az ültető gödörbe. Vásárláskor feltétlen tájékozódjunk a vásárolt növényeinkvégső méreteiről. Az ősszel telepített bokrainkat vizsgáljuk meg, hogy nem fagytak-e fel. Ha igen akkorvagy újra kell ültetnünk a növényünket, vagy lehet, hogy csak a tövét kell egy kicsit megtaposni. A konténerben vásárolt törpecserjéinket és örökzöldjeinket ne metsszük. Ha ősszel elmaradt a trágyázás és szükségesnek tartjuk, a növények gyökereihez közel, 8-10 cm mélyre dolgozzunk be négyzetméterenként 3-4 kg érett istállótrágyát vagy komposztot.
Évelő növények
Évelő ágyásainkat és a sziklakerteket tisztítsuk meg a lehullott levelektől és az elszáradt, megfagyott növényeket vágjuk vissza. Ebben az időszakban egyes évelőket sikeresen szaporíthatunk tőosztással pl. Hosta, bugavirág, cickafark, díszfüvek, harangvirág, kasvirág, kokárdavirág, kúpvirág, lángvirág, liget szépe, méhbalzsam, nyúlfül, őszirózsa, pázsitszegfű, gólyaorr, szépecske, margitvirág.
Pázsit és gyep gondozása
Még a gyep kizöldülése előtt jót tesz a pázsitnak a gyepszellőztetés. Kisebb területen ez megoldható gereblyézéssel is, nagyobb terekre használjunk inkább szellőztető gépet. A gereblye vagy a gyepszellőztető fogai kitépik a fű közül a mohát, és a fellazított talaj miatt több levegőhöz és növekedési lehetőséghez jut a gyep.
Pázsit telepítése, gondozása
Kora tavaszi metszések elvégzése után nekiláthatunk a már meglévő gyep tavaszi gondozásának és új gyepfelület létrehozásának. Áprilisban nyírjuk először a már korábban telepített füvet. Ezzel serkentjük a sarjhajtások képződését, így a kiritkult felületek is újra besűrűsödnek. Az optimális fűmagasság magyarországi viszonyok között 2,5-5 cm között van. A nyírás gyakoriságát a fű növekedése határozza meg elsősorban, intenzív nyírási időszakban ne legyen 2 cm-nél hosszabb az ajánlott magasságnál. Intenzív növekedési időszakban hetente egyszer, nyáron és ősszel kéthetente nyírjuk vissza a füvet. Az első nyírás után alaposan gereblyézzük át a gyepet. A pázsitban megjelenő moha a nem kiegyenlített víz-, levegő-, és tápanyagháztartás jele. Ilyenkor a talaj alapos szellőztetése segít. Ezért a pázsitot gyepszellőztető hengerrel egyszer keresztben, egyszer pedig hosszában munkáljuk meg. A nyírás után juttassunk ki tápanyagot. Ezt a leghatékonyabb az öntöző vízben feloldani és vele együtt kijuttatni.
Az új gyepfelületet magvetéssel vagy gyeptéglázással alakíthatjuk ki. A gyeptéglából épített gyep jóval praktikusabb a fűmagból vetett gyepnél, azonnali eredményt hoz és kevesebb gondozást igényel kezdetben. Hátránya, hogy a gyeptéglák minősége igen változó és sokkal drágább a telepítés, mint magvetéssel. A talaj előkészítő munkálatok mindkét esetben azonosak. A területet meg kell tisztítani a nagyobb kövektől, gyökerektől és gyomoktól. Az ősszel felásott talajra áprilisban rostált komposztot vagy érett marhatrágyát hordjunk fel, amibe köbméterenként 1-2 kg összetett műtrágyát keverünk. A komposztot kézi kultivátorral lazán dolgozzuk be a talajba, majd gereblyézzük el. A telepítés előtt hengerrel tömörítsük a talajt.
A gyeptéglák lefektetése nehéz munka, viszont az az óriási előnye, hogy egy csupasz területből néhány óra alatt kész gyepet varázsolhatunk. A gyepesítésre váró területet jelöljük ki, az egyenes széleket zsinórral határoljuk le. A kanyarulatoknál húzzunk sekély barázdát egy bottal, és a határvonalakat töltsük ki homokkal. A gyeptégla halomhoz közeli részen kezdjük a lerakást, a kijelölt részeket is fedjük le. Gereblye fejével döngöljünk meg minden egyes téglát, és rakjuk le őket szorosan egymás mellé. Rakjuk le a következő csík gyeptéglát az előző mellé, a frissen lerakott gyeptéglára helyezzünk egy pallót, azon álljunk. A széleket nyomjuk minél közelebb egymáshoz. A gyeptéglákat eltolt elrendezésben helyezzük egymás mellé. Az összeeresztéshez szórjunk kevés vályogtalajt, majd öntözzük meg a területet, hogy jól összekapcsolódjanak a gyeptégladarabok. A szélek elkészítését egy-két nap elteltével végezhetjük el, nehogy felszakadjanak a gyeptéglák.
A gyep tartóssága már a vetőmag kiválasztásakor eldől. A szaküzletekben általában kész fűmagkeverékeket kínálnak, amiket legtöbbször a talajviszonyok és a felhasználás módjának figyelembevételével állítottak össze. A megfelelő keverék kiválasztásához vegyük figyelembe milyen jellegű gyepet képzeltünk el, és milyen adottságú a kertünk. Vetéshez a legalkalmasabb a napos, szélcsendes idő. Vetőmag szükséglet 30-40 gramm négyzetméterenként. Vetés után hengereljük a talajt és alaposan locsoljuk be. A fűmagvak keléséig a bevetett területet tartsuk állandóan egyenletesen nedvesen. Ha a kelés folyamán a vetésfelület kiszárad, a csírák elhalnak, és foltosan kel ki a fű.
Május talán az év egyik legszebb hónapja. Erdő, mező virágba borul, és a virágzás beköszöntésével megjelennek a kártevők és a gyomok is a kertben. Igen sok a munka ebben az időszakban a kertekben és gyümölcsösökben. A legfontosabbak a gyomtalanítás, öntözés valamint a kártevők és betegségek megelőzése, leküzdése.
Gyümölcsfák
Gyümölcsöseink növényvédelmének a legérzékenyebb időszaka a virágzás ideje alatt van. A rovarölő – és a legtöbb gombaölő szer veszélyezteti a beporzást végző rovarokat és méheket, egyes készítmények a pollenre vagy a bibére toxikusak. A virágzás alatt korlátozás nélkül használható növényvédő szerek csak gombás betegségek ellen hatnak. Lisztharmat ellen a kéntartalmú – Méhekre nem veszélyes – jelzéssel ellátott készítményeket használhatjuk az engedélyezett mennyiségben. Egyéb gombás betegségek, pl. varasodás, levélbetegségek ellen kaptán, mankoceb és felszivodó hatóanyagú gombaölő szerrel védekezhetünk. Mivel rovarok ellen nem permetezhetünk a virágzás ideje alatt, e miatt az ezt megelőző időszakban kell ezek ellen hatékonyan védekezni.
Díszfák és díszcserjék
A májusi-júniusi időszakban nőnek a növényeink a legintenzívebben, ezért ekkor kell nekik a legtöbb tápanyag és víz. Ha a növény jól táplált, akkor jobban ellenáll a betegségeknek és jobban hasznosítja a vizet is. A fenyők rendszerint túlságosan nyitott alakban nőnek, de megmetszhetők úgy, hogy bokrosabbra fejlődjenek. Az elvirágzott cserjéket és bokrokat is metsszük vissza. A rózsatövekről távolítsuk el mielőbb a megjelenő vadhajtásokat, hogy ne használják el feleslegesen a tápanyagot. A levéltetvek ellen permetezzünk csalánlével, szükség esetén vegyszerrel.
Évelők és egynyáriak
A hónap közepétől kiültethetjük a melegkedvelő, előnevelt palántákat a végleges helyükre. Ne feledjük el a fagyos szenteket, Pongrác, Szervác és Bonifác május 12 és 14 között hozhat még talaj menti fagyokat. Figyeljük ezeket a napokat, hogy éjszakára szükség esetén takarással megvédhessük a kiültetett palántákat vagy a dézsás növényeket. A kinti hőmérséklet emelkedésével a szobanövényeinket is gyakrabban kell locsolni. Ültessük át őket, vagy az elhasználódott régi föld tetejét távolítsuk el és pótoljuk friss, tápanyagdús virágfölddel. A locsolóvízhez adjunk tápsót. A dézsás virágokat kihelyezhetjük először félárnyékba (nehogy megperzselődjenek a levelek a tűző napon), majd fokozatosan, a faj igényeinek megfelelően napos helyre.
Ültessük ki a dália és a begónia alvó vagy kihajtott gumóit. A kardvirághagymákat szakaszosan ültessük, hogy folyamatosan virágozzanak nyáron.
Kerti tavak gondozása
A víz megélénkíti a legkisebb kertet is, és kedvező hatást biztosít mind optikai, mind ökológiai szempontból. Élőhelyet teremt különböző állatok és növények számára. A víz szinte mágikusan vonz mindenkit, hatása rendkívül megnyugtató.
A félelmekkel ellentétben egy kerti tó fenntartása nem jár semmivel sem több munkával, mint egy vele azonos területű virágos kert gondozása. Egy jól megtervezett és megépített tó az év legnagyobb részében nem kíván különösebb nehéz fenntartási munkát, csak odafigyelést, folyamatos kisebb ápolást, mint kertünk bármelyik része.
Mint ahogy a kert egészére is érvényes, a kerti tó esetén is szükséges elvégezni az évszaknak megfelelő időszakos munkálatokat. A vízbe kerülő szerves anyagok feldúsulása az algák és a vízi növényzet túlszaporodásához vezet, felborítva az ökológiai egyensúlyt. Különösen nyáron, az erősen felmelegedett vízben az alacsonyabb rendű növények túlszaporodnak és „algavirágzás” következhet be. A túlzott algásodás kialakulását megakadályozni könnyebb, mint a meglévőt visszaszorítani. A megelőzésre már a kerti tó tervezésekor gondolni kell. A megfelelő vízmélység kialakítása védi a tavat a nyári túlmelegedéstől. Ha egy beállt kerti tóban a természetes egyensúlyi állapot felborul, türelemmel és egy kicsit több odafigyeléssel azonban a folyamatot többnyire vissza lehet fordítani. Meg kell találni a kiváltó okot, meg kell állítani az ökológiai állapot további romlását és csökkenteni kell a szerves iszap mennyiségét.
A tavat mindenképpen árnyékoljuk le növényekkel, tavirózsákkal, úszónövényekkel és nagyobb vízparti növényekkel. A túlzott napsütés kedvez az algáknak. A növények megfelelő árnyékot adnak a legnagyobb napsütésben is, így megakadályozva a víz túlzott felmelegedését, az algák elszaporodását. A tó közvetlen közelébe ültetett fa nem a jó megoldás az árnyékolásra, mert annak lehulló levelei szennyezik a vizet.távolítsuk el a vízbe hulló leveleket és a tavi növények elhalt részeit is, mert bomlásuk elősegítik az algásodást. A növények ültetéséhez ne használjunk tőzeget, kerti komposztokat és virágföldeket sem, mert ezek tápanyagtartalma gyorsan kiszűrődik a vízbe, és ez is csak az algák elszaporodását segíti.
Megfelelő mennyiségű víz alatti oxigéntermelő és hínárképző növényt telepítsünk a tóba. Ezek a növények túl azon, hogy a halak számára hasznosítható oxigént termelnek, hasznosítják a bomló szerves anyagokból felszabaduló ásványi anyagokat, így gátolják az algásodást. jobban felmelegszik az idő rendszeresen ellenőrizzük a vízszintet a párolgás miatt, ne hagyjuk nagyon lefogyni a vizet, töltsük utána. Figyeljünk a víz oxigéntartalmára, járassuk a szökőkutakat és a levegőztetőket minél hosszabb ideig. A biológiai szűrőt gyakran ellenőrizzük, hogy nem iszaposodott-e el nagyon, mivel ekkor a legnagyobb a „terhelése”. Az algákat folyamatosan szedjük ki, az elnyílt virágokat még felmagzás előtt vágjuk le.
Amennyiben telepítettünk tavunkba halakat, úgy ajánlott rendszeresen mérni a víz kémhatását, illetve a vízkeménységet. Az optimális kémhatás 7 – 8 pH, a vízkeménység pedig 8 és 12 KH érték között van.
Növény gondozás szabadság ideje alatt
Sokunknak gondot okoz kire bízzuk kedvenc szobanövényeink és kertünk gondozását az 1-2 hetes nyári szabadság ideje alatt. Ebben az időszakban a legnagyobb gondot a víz utánpótlása jelent.
Szobanövényeket és balkonnövényeket semmiképpen ne hagyjuk a tűző napon, keressünk nekik egy árnyékosabb helyet, ahol fényt kapnak, de ugyanakkor védve vannak az erős napsugaraktól. Egy nagyobb tálba töltsünk vizet és helyezzünk az aljára kavicsréteget, majd erre a kavicságyra helyezzük rá a cserepeket. Ebben a párás mikroklímában a növények könnyedén kibírnak egy-két hetet locsolás nélkül. A terrakotta-cserépben lévő növényeket a kádba is el lehet helyezni kevés vízben lévő két téglára, ha a fürdőszobánk elég világos. A téglák szívó hatása miatt a cserepek mindig nedvesek maradnak.
Az év ezen időszakában a legtöbb gondot a nagy meleg és a vízhiány okozza. Nagy hőségben soha ne locsoljunk napközben, hanem csak a reggeli és az esti órákban. A balkonnövények forró napokon akár napi két locsolást is igényelnek. Érdemes a nyár folyamán esett csapadékot vízgyűjtő edénybe összegyűjteni, és ezzel locsolni a növényeket. Figyeljünk a cserepes növények tápanyag utánpótlására, ugyanis a sok víz kimossa a talajban lévő tápanyagokat. A rendszeres trágyázás elősegíti a késő őszig tartó virágzást. Az átteleltetni kívánt edényes növényeket pl. leander, citrusfélék, és a rózsákat, augusztus közepétől már ne trágyázzuk, hogy a hajtásfejlődés lezáruljon, és teljesen kiérlelt hajtásokkal vészeljék át a telet.
Ez a legjobb időszak a szamóca ültetésére. Ha a meglévő ültetvényt még nem trágyáztuk meg, és az elöregedett lombozatot nem távolítottuk el, legfőbb ideje hogy pótoljuk. Új szamócaágyás készítéséhez lazítsuk fel mélyen a talajt és keverjünk hozza komposztot. Legalább háromévente cseréljük ki a növényeket.
Virághagymák ültetése
A tavaszi kert tervezését szeptemberben kell elkezdeni. El kell dönteni, hogy néhány hónap múlva melyik növény hol nyíljon. A hagymás és gumós növényeket időben el kell ültetni, attól függően, hogy tavasszal, nyáron vagy ősszel nyíló fajtáról van-e szó. Általános szabály, hogy a nyáron virágzókat tavasszal, ősszel virágzókat nyáron, a tavasszal virágzókat pedig késő nyáron vagy kora ősszel ültetjük. A megfelelő időpont mellett már csak az ültetési mélységre és a tőtávolságra kell figyelni.
Már a tervezés idején vegyük figyelembe a virágzás idejét, hogy jó legyen az elosztás. A tulipán majdnem kötelezővirág a kertben. Mindenhol mutatós, a füvön és a sziklakertben, de a ház előtt és a teraszon is. Szép hatást érünk ha foltokba, több egyedből álló csoportokba ültetjük ezeket a növényeket. Nagyon szép ha a tulipán vagy a nárcisz alá árvácskát vagy nefelejcset ültetünk.
Ha virághagymát veszünk, egy alapszabályt kell csak szem előtt tartani: minél nagyobb a hagyma, annál több virágot hoz. Figyeljünk, hogy a hagyma héja sima és húsa kemény tapintású legyen. Néhány héjdarab nem számít, de ha az egész hagyma hervatag benyomást kelt, inkább ne vegyük meg.
Az ősz beköszöntével a lombos fák levelei elszíneződnek és lehullnak. A lehullott lombtömeg láttán sokan azonnal a gereblyéért nyúlnak, de inkább gondoljuk át, hogy mire használhatjuk a lehullott leveleket. A lombot nyugodtan hagyjuk a fák és a cserjék alatt. A hasznos rovarok ott megbújhatnak és átvészelhetik a hideg telet. Ha a lombot beszórjuk vékony komposztréteggel vagy kéregmulccsal, kitűnő humusz keletkezik belőle és a szél sem tudja elfújni a fák alól.
Most kell a rózsát és a lombos fákat ültetni. Ha most ültetünk fát, még elegendő ideje marad a meggyökeresedésre, mielőtt az első nagyobb fagy áthatolhatatlanná tenné a földet. A következő vegetációs szakaszban így elegendő erejük lesz, hogy új hajtásokat és virágot hozzanak.
Zöldségnövények és fűszernövények részére készítsük elő a talajt a következő évre. Ásóvillával lazítsuk fel, és a durva rögöket hagyjuk, hogy a téli fagy szemcsés földdé alakítsa. Ha még szeptemberben nem történt meg, akkor legfőbb ideje, hogy kiszórjuk a komposztot és a trágyát azokra a helyekre, ahol a következő évben tápanyagigényes zöldségeket szeretnénk termeszteni. A kompost félérett legyen.
Borúsan és esőkkel, esetleg néhány napsütéses órával a november a kerti szezon végét hozza. Mégis akad még némi tennivaló kertünkben. Az avar söprésen és a mulcsozáson kívül, legfőbb ideje, hogy a rózsákat is felkészítsük a télre. A fagyálló vadrózsa kivételével az összes fajta védelemre szorul. Szedjük a tő körül össze az összes lehullott levelet, mert áttelelhet közte a penészgomba, majd halmozzunk fel földet a tövön. Még a tövön maradt leveleket is érdemes emiatt eltávolítani, csak ezután takarjuk be a rózsatöveket tíz-húsz centi földdel. Komposzttal is betakarhatjuk, de az egyszerű föld is megfelel erre a célra. Csak tőzeggel meg éretlen trágyával ne próbálkozzunk, mert ezzel csak több rosszat okozunk.
A magas törzsű rózsa más eljárást igényel, hisz a veszélyeztetett nemesítő oltás helye a korona alatt található. A fiatal növényeket egy fagymentes napon leoldjuk a támaszról és lehajlítjuk. A koronát földdel fedjük, a törzset rőzsével. Az idősebb, kevésbé hajlékony tövek koronáját vagy fagyapottal vagy szalmával feltöltjük, és rőzsébe csomagoljuk. Csak műanyag fóliát ne használjunk.
A nem fagyálló növények hagymáit és gumóit már októberben, de legkésőbb novemberben ki kell ásni. A föld feletti részt eltávolítjuk és egy ládában, fagymentes helyen teleltetjük. Megkönnyíti a tavaszi munkánkat, ha már felszedés után azonnal megjelöljük őket fajta és szín szerint.
Decemberben nem csak a karácsonynak örülünk, a természet is tartogat néhány meglepetést. Hisz ki számíthatna e hideg évszakban virágzó növényre. A fekete hunyor és a téli labdarózsa két ilyen télen virágzó különlegesség. Ezen igen ellenálló virágos növény három fajtája honos nálunk. A kertekben a legelterjedtebb a fehér fajta, de talán ennél még szebb a sötétebb változat, mely kb. 5 centis, több sziromlevélből álló, piros virágot hoz.
A hosszú őszi és téli esték megviselik a szobanövényeinket. Ha ehhez még kártevők is párosulnak, cserepes növényeink hamarabb elpusztulnak mint gondolnánk.
A túl kevés fény elkerülésére legjobb, ha növényeinket a déli fekvésű ablakok közelében helyezzük el. Még az orchideák, pl. a Phalenopsis is ilyenkor a naposabb helyeket igényelik, amelyet a több hétig tartó virágzással hálálnak meg.
A központi fűtéses helyiségekben a legnagyobb probléma a száraz levegő. Ez ideális körülmény a takácsatkák elszaporodására. Segíthetünk rajta, ha agyaggranulátummal töltünk fel egy nagyobb tálcát, és erre helyezett kisebb tálcára állítjuk a cserepeket. A granulátumot nedvesen kell tartani, de a növények nem állhatnak vízben. A növényekre permetezett víz is javítja a túl száraz klímát.
A huzat és a hideg szintén árt a szobanövényeknek. Szellőztetéskor állítsuk védettebb helyre a növényeket.
A leveleken megülő por télen fokozottan káros. Lefogja a fényt és nekünk sem egészséges a porfelhő. Maradék sörrel vagy tejjel, amelyet vízzel kisé felhígítottunk, töröljük át a leveleket. Ettől csillogóak lesznek, és a növény is jobban érzi magát. Többnyire nem betegség, amikor fehér kivirágzás jelenik meg a virágfölden, hanem az öntözővízből lerakodott mész. Segíthetünk ezen, ha esővízzel vagy legalább állott vízzel öntözünk.
