Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Bükkfavirágúak (Fagales)
Család: Diófafélék
Nemzetség: Juglans
A dió vagy diófa (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. A nemzetség legismertebb tagja a közönséges dió, ami délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos.
A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió (J. regia), a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett, illetve néhol erdőgazdasági jelentőségű fekete dió (J. nigra).
A legkiválóbb héjas és béldió. Termőképessége és gyümölcsminősége kiemelkedő.
Termés: Nagy, gömb alakú és könnyen törhető, tisztítható termése van. Húsa rendkívül magas olajtartalmú, jó ízű. Héja sima. Elsősorban cukrászati felhasználásra és friss fogyasztásra ajánlott.
Termőképessége: Kifejlett magassága 5-8 méter. Érési ideje szeptember közepe-vége. Termőképessége kiváló, nagy fény- és vízigényű növény. Porzói: Alsószentiváni 117
Az ország valamennyi termőtájában termeszthető. A késő tavaszi fagyok még nem károsítják, korán fordul termőre, bőtermő és jó a termésbiztonsága.
Termés: Gyümölcse kb. 3,5cm átmérőjű, héja világosbarna, a bél színe sárgásbarna. Könnyen törhető és tisztítható, olajtartalma 65%. Magbele rendkívül jóízű.
Termőképessége: Erős, gyors növekedésű fa, főként a csúcsrügyön terem. Termésérési ideje főként szeptember közepe-vége. Fényigénye igen nagy, meleg fekvést igényel. Éves szinten nagyjából 30kg termés várható egy kifejlett fa esetében. Hímelőző, kölcsönösen együtt virágzik az Alsószentiváni 118 és Pedro, Tiszacsécse 2 nőt előző fajtákkal.